legális ostobaság





Volt már, nem egyszer, hogy jellemzőitől érthető
koromban magamra aggattam mindazt, aminek
bennem kellett volna lenni. Csak ma láttam be;
az ember sokszor ennyi. Díszes kirakatú kiürült
bolt, egyszerű üzlet, melynek polcait belepi a por.
Megcsodáltak, belém léptek, hiányoltak, kérdőre
vontak, és én az empátiaszámlák hiányában nem
tudtam bebizonyítani soha, hogy teljesen legálisan
lehettem ostoba.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-01-19 09:49:33
Utolsó módosítás ideje: 2012-01-19 10:00:28