tüzeknek tüzével [asszonyomnak]
mondd a tengernek
türelem
ne fodrozódjék
hullám a vízen
mondd a szélnek
fűszál ne rezdüljön
lágyítsd meg szíved
engedd
hogy jó urad
elfeledtesse emlékét
a déröklű napoknak
kínjait a lélek
telének
királyném
soha többé
ne hagyd
tűnek hegyén szenvedni
a most fölröppent lepkét
apály
dagály
morzsolta szíveinknek
engedd végre
hogy megint megtalálják egymást
száz életre való
lélekkel
kísértelek
és
kísérlek
hagyd hogy
megvigasztalódjam
benned
hogy elégjek
hogy rendjelként
viseljem égési sebeim
süllyedtem
és hagytalak süllyedni
örök atlantiszom
emelkedj
a hullámok fölé
adjad
egész birodalmad
amivé lettél míg
vakságomban
nem láthattalak
teremtményem volt
ki újrateremtette magát
homlokán önző feliratommal
privát
meggörbítettél és kiegyenesítettél
férfikorban férfivá tettél
egyetlen
mindenkor hatályos
törvényem
te
téged perzsellek
hajnalig
tüzeknek tüzével
túl drága kincs
vagy nekem
hogy nélkülözzelek
mértéktartásra
ne ints
nincs többé alku
olvass el
csukj be
nyiss ki újra
zuhanásomban
általad
emelkedem
és kereslek
míg vér lüktet
megszűkült ereimben
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2017-06-06 00:18:57
Utolsó módosítás ideje: 2017-06-06 00:18:57
