Hideglelés

          [„Nem a körmöt s a hajat,
            s nem a vadrózsabokrot kötöm le,
            hanem a hideget!”
                                (klézsei ráolvasás)]

Vendégségbe hívnak,
de én nem megyek,
lázasan kerülöm
a gyújtó hideget:

arcomat élből
összenyálazzák,
előszobáztat
cipő, szalonkabát,

bámultatják
bamba pulyájuk,
simogattatják
rühes kutyájuk

— kötöm a karóhoz
az ebet,
de nem az ebet,
hanem a hideget —,

vallásom tiltotta
étellel kínálnak,
megvétózzák
cigarettámat,

keselyű mezemen
kacag a májuk,
torkomat cserzi
savas teájuk,

ecsetelik
undok nyavalyájuk,
szappanoperától
habzik a szájuk,

élcelődnek, hogy
kebelbarát vagyok,
intenek: nem érem
meg a holnapot,

érdeklődnek, előlük
kit dugok éppen,
ki fizeti a tébét,
honnan van pénzem,

pszichémet próbálják
analizálni,
megkérdik, szoktam-e
onanizálni,

vendégkönyvükbe
íratnak velem,
dedikáltatják
a kötetem.

Keresztúttól
lépre csalatottat,
ne kényszeríts lennem
választottnak,

ments meg, uram, ments meg
az ölebfejű nőtől,
a leugató férfitől,
a kutyaszeretőktől —

keresnivalóm
náluk nincsen,
ajándékuktól is
mentsen meg az isten

(vájt fülűekre
dőljön az iskola,
amint lesújt rá
isten ostora).

Új hold, új király!
Neked fényesség,
múljon el tőlem
ez a vendégség.

(Vendégségbe hívnak,
de én nem megyek,
elküldöm az én
hideglelésemet.)





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Új Holnap, 1999. IX.
Kötetben: Holtjáték (Pozsony, 2001)
Kiadó: AB-ART