alteregók
megyek az utcán és rám köszönnek
eszméletlen
szalad ki a számon
valakivel összetéveszt kedves
én magamat sehol sem találom
pedig tucatszor találkoztam velem
de egyszer sem ismertem rám
hogy mennyire az vagyok amivé lettem
elképesztő milyen hamis a világ
a külsőm naponta változik
pedig ma is a tegnapit hordom
a kettő között egy műszálas mosás
s a médiaborostás napoktól
agyamban elhagyott hangyabolyok
keresem magamat hogy megőrizzem
az egyik skatulya régóta üres
már jelet se rak rám az isten
úgyis összekeverem
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2020-02-13 16:04:09
Utolsó módosítás ideje: 2020-02-13 16:04:09