A falon keresztül



Nemsokára helyükre kerülnek a képek,
a könyvespolc, mint bástyafal mered.
Az aranyozott keret megpattant sarka
majd megint pironkodik, és a megkopott
rojtok lábunk alá simulnak. Az ablak előtt
gesztenye vált le epret, szilvát, ezüstfenyőt.
A kertben a régi szedertő. A szomszéd
veszekedése áthallatszik, a hátsóudvaron
gyerekzsivaj. A befalazott folyosó megnyílik
újra, a töredezett kőmintákon cipők kopognak,
a doktor úr itthon? A doktor úr nincs, már régen,
nem tudja, meghalt. Akkor megszégyenülnek
a léptek az újsütetű gránitlapon, s nem tudják,
feltűnés nélkül inkább, az udvar felé, vagy az
utcára mégis a falon keresztül.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Alföld, 2006/12