Két õsz között

Hétköznap délután, szeptember,
esőszag a Lőverek felől,
sarkam alatt egy gesztenye
zöld burka roppanva feslik föl.

Sima, ránctalan gömbölyűség,
mahagóni szín és csillogás,
ha zsebedben tartod, azt mondják
erőt ad, gyöngének gyógyulást.

Tavalyról maradt fakó társait
kidobtam, mint annyi mást márciusban,
nem voltam erős, csak meglepett,
hogy van másik nap és hangom is van.

Mi egész sosem volt, apróbb
szilánkokra mért most törött?
Hová szivárgott sok szelíd szavunk,
mi történt velünk két ősz között?

Olykor szinte elhiszem, a Párkák
lassan mozduló keze fogja a vetőt,
szőnek és figyelnek: téged, engem,
meg a köztünk táguló időt.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Parnasszus, 2002.02.