Nélküled

Meredten nézek a papírra,
nem látom mi is van ráírva.
Könnytől homályos a szemem
és a kín vezeti a kezem.
Ez maradt, ennyit érdemlek én:
egy semmilyen, üres költemény.

Ne érezzek, ne lássak és ne halljak!
Ezt kívánhatom hát magamnak.
Nem kell étel, sem ital, sem levegő!
Nem kell ruha, se nyakamba kötél és kő!

Jó így. Alázatosan és meztelen.
Tessék, gázoljatok át a lelkemen!

És megy, tovább...
Reggel korán kelek
és megint munkába megyek...

A legeslegnagyobb feladat:
feladni önmagad.
Aztán valakiért megteszed...
és mégis élni kell,
csak Nélküled.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.