Isten fái leszünk

Úgy hajlongnak a fák,
mint jámbor szolga-bolondok,

mert megrázza a szél
hósapkás lombkoronájuk;
s hulllik a földre a hó,
már róluk is
– nem csak az égből.

Nézd!   Ez a tél a mienk,
hát vedd el a jászol öléből!

Görcsbe szorítani kár ,
mert úgysem tarthat örökké .
Egy keserűbb csók álmunkat
e  hóba temetné....

Félek hogy vakotás  tükrünkként
törne a varázslat.

s bár hazaszállna imánk -
Törtszárnyú – gyönge madár csak...

Egy vihar eltép majd egymástól minket is ...
Érzed?

Már odakint van a tél
– Hát  mit neki büszke reményed?

Megfagy a szív,
azután  jéggéfagy a szájra jövő szó -

Isten fái leszünk -

Csöndes fák  ...

Mint a koporsó.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-03-20 18:40:25
Utolsó módosítás ideje: 2013-03-20 18:40:25