Én életem, ne hagyj el!
1.
reggel az első gondolatom
volt hogy a tegnap már odavan
és körülöttem díszlet a ház
nem tudom én még hogy ki vagyok
ablakomat csapkodja a szél
nyírfakezekkel és bekopog
halkan a könny csepp csepp csepereg
bénatos arcú ősz falevél
2.
didergek félek nincs betakarva a hátam
mintha egymásba nyíló szobák folyosóján
lebegnék ahogy egyre rövidül a távolság
egyre rövidülnek az évek és életem
reggelente te jutsz eszembe azután
én csak azután rakom össze az énemet
fülemben még cseng az esti tente-tente
az anyukám lefekvés előtti halk éneke
reggelente te jutsz eszembe tente-tente
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
