Ünneprontó






          
Ha már a szeretetnek ünnepnapot állítunk,
Ha az éhezőknek csak üres kondért kongatunk,
Ha templomokból csupán fanyar zengőket hallatunk,
Ha igaz-szép szavaknak hazug álarcot faragunk,
Ha félszeg bújdosótól ridegen elfordulunk,
Ha keresztbe tevőket csalárdul feladunk,
Ha jóízlés földjéről gyámolva koldolunk,
Ha gyertyának lángokat megszokásból gyújtunk,
Ha reményünk tűzfalán gyutacsokat fúrunk,
Ha szerelem képében vadász-lesbe bújunk,
Ha vallások nevében vérpadokat súgunk,
Ha félholtan fekvőkbe jó nagyokat rúgunk,
Ha békesség nevében háburúkat dúlunk
Ha jótettek helyett is politikát fújunk...

Ha  mosolyod csaholva az arcodra fagyott
Szózatot harsognak az angyali karok:
Ember, a te lelked már régesrég halott...








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.