DOKK

Vezsenyi Ildikó
üzenőfala
képtára

Az írás egyetlen szabályt ismer. Hogy legyen mit mondanod. (Schopenhauer)
2021.12.11.

A téma ugyanaz, a sorok mások.
Életem eseményei, régiek, újak, csak nyersanyagok.
Lehet, rá sem ismernél az eredetijükre.
Egyszerre csúnyábbak, és szebbek.
A versek, csak egyik módja annak, ahogyan megélem őket.
A versek a valóságból teremtett szubjektív világok,
melyekben újra teremtem a magányomat.
Az a hely, ahol egyedül vagyok otthon.
*
A szüleim nagyon szerettek engem. Ahogy mondani szokták; a maguk módján.
Apukám szeretetét éreztem, Anyukámtól féltem. Leginkább a bántó szavaitól.
Lelki marcangolásnak nevezem azt, amiben nagyon sokszor részesített, a kezdeti tudatos, nevelési célzatú, fizikai fenyítések után. Ezekben mindig egyet értettek. Nem volt testvérem, ritkán játszhattam gyerekekkel. Valahogy, mindig azt éreztem, más vagyok, mint a többi gyerek, s ezért magányos voltam. Nagy szorgalommal rengeteget dolgoztak, együtt gazdálkodtak, nagyon sikeresen. Mikor cseperedtem engem is bevontak. Mindent meg akartak adni, ami Anyukámnak hiányzott gyermekkorában, hogy nekem könnyebb életem legyen. Cserébe engedelmességet és hálát vártak.
A házasságomat nagyon ellenezték. Az unokáikat nagyon szerették, ezt ki is mutatták. Az írás, a versírás, és a választott hivatásom, az ő szemükben, a legnagyobb haszontalanság volt. Én pedig, ha elkésve is, de mindig próbáltam megfelelni. Nem igazán sikerült. Most hogy már nem élnek, s csak az emlékük hat rám, előmerészkedtek a versek. Kisgyerekkoromban, ha megkérdezték mi szeretnék lenni, ha megnövök, azt mondtam, író. Hát, mit mondjak? Nem volt túl jó a fogadtatás! Ha valaki két éve azt mondta volna, hogy én, életem során, még verseket fogok írni, kizártnak tartottam volna! De hát, az élet tartogat néha meglepetést is.
2016.02.12.

A DOKKON OLVASHATÓ VERSEI

anyu versek

Valami tavasz (csonka változat)

Ildikó, a szabadságról

(hat perc)

Lila gőz

Öregszel

Zsoltárok helyett

Első vers (a Falusi randevúk sorozathoz)

Falusi randevúk 1. Első este

7/4

álom, abúzus, leporellóval

Szaggatott kilégzés két hosszú szünettel a végén