Első vers (a Falusi randevúk sorozathoz)

Volt egy álmom.
Sok évvel ezelőtt.
Otthon, a szüleim előkertjében
megbújok a szőlőlugasban.

A ház ajtaján kilép egy ló, lovassal a hátán.
Lejönnek azon a pár lépcsőn,
amin magam is, már annyiszor.
A kiskapu felé fordulnak, jobbra, a járdán.

Kecsesen lépdel a ló.
A kapuhoz érve a lovas lehajtja fejét.
Így férnek csak ki.

Mozdulni sem merek,
nehogy megriasszam őket.
Még a lélegzetemet is visszafojtom.

Minden, a ház, a járda, a kerítés, a lugas, a szőlőlevelek
ló és lovasa, még én is
makulátlan, hófehér, horgolt csipkéből vagyunk.

Tudom.
Azóta tudom.
A lovas sem idegen.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2020-03-28 10:57:23
Utolsó módosítás ideje: 2020-03-28 10:57:23