álom, abúzus, leporellóval
bárkit is választottál ...
szólt a refrén egyre
acéltű kihúzódzkodott
a karton alagútból
egy megbűvölt kígyó
egyenes derékkal hatolt
felfelé lukjából
fekete grafittal rajzolt vonalak
szálkás satírja mentén
a paloták kerengőjében
szédült nevetés hallatszik
sírás lentről - leányhang mely könyörgőre fogja
körbe állják a hófödte kert padját
urak bárók tömpe orrúak
mozgatható szikár fekete és fehér páros félholdjai
járják ütemre az egysíkú táncot
ködbe burkolózó lombtalan kerti fák
paloták kertjében
sejtelmes fényű pislákoló lámpák
fel-fel horkanó téli éjszakák
ami történik megtörténik újra
magvaik megállíthatatlanul haladnak
egészen a repdeső gyönge szívig
áttetsző közlekedő edényben
egy lombik világban
visszavonhatatlanul
hiába csukod be
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2019-09-16 09:05:16
Utolsó módosítás ideje: 2019-09-16 09:05:16
