A fordító elõszava

helyén a pont vessző hasonlatok
találnak otthont ujjaimban
a mások életében olvasok
saját sírásom nem nagyon van

magamra öltöm bárki pózait
elfér alattuk mind a félszem
anyám készített így tízórait
rejtőzködött belé egészen

pirosra festek két kisírt szemet
valószerűtlenül pirosra
zöld lesz a fű azúr a tengerek
s ha nem lesz az lefestem újra

magam vagyok kopott paletta itt
gyűrött érzéseim a minta
így írom meg mások szerelmeit
testnedveimből kész a tinta

ha pont vessző helyén az arcokon
fogyó a fény de árnyék mégsem
enyhül a szokott szelíd fájdalom





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.