Háttal állok
Háttal állok
azt játszom hogy
kitalálom most megörülsz
a tetőről tetőre buckázó januári napnak
most száraz szemekkel számolod
a nyárfák csúcsán a másodperceket
most Istenre gondolsz
Háttal állok
azt játszom hogy
kitalálom most észreveszed galléromon
az elcseszett nap vízjelét
most te is érzed szádban
a megemészthetetlen keserűség másnapos leheletét
most kezed már a vállamon
most szemed – de mindegy
felszippant a hirtelen rám terülő árnyék
kinőtt szobák bedobozolt magánya
visszavár
(majd egyszer megfordulok)
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
