Szalkai András
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
4.
| 2010.09.03 20:21 | Korányi Mátyás - szerki -- meo | Szeretnék veled megöregedni
|
| Válasz erre | De hogy ne érje szó a ház elejét (oldalát?): túltördelt, túlírt, ráadásul banalitásokat, közhelyeket ír túl a versben. Magyarán: attól, hogy megfarag, szétfarag egy közhelyet, attól még nem válik minőségi szöveggé. Írjon inkább hazugat. Vagy mást. | 3. 2.
| 2010.09.03 19:43 | Mülléder Mari - szerki -- meo | Szeretnék veled megöregedni
|
| Válasz erre | Kedves András, éppen a minap, valamelyik meómban emlegettem Robert Browning szonettjének egyik sorát: "öregedjünk meg együtt", amelyből aztán John Lennon írt egy csodálatos dalt:
"Grow old along with me
The best is yet to be
When our time has come
We will be as one
God bless our love
God bless our love..."
A címmel már bajban vagyok, kicsit operettbetétdal-szaga van, amely képzetemre rátámaszt az első sor "kettecskén" szava. Túl rövid ez a szöveg ahhoz, hogy elviselje a szentimentalizmus felé való elhajlás legapróbb léptékű kilengését. Túl rövid és mégis sok a sallang benne, a kiiktatható szófelesleg. Tovább kellene csupaszítani a fogalmi részt az éppen elég telítettségig.
Nem mondom, hogy nagy verset lehetne írni ebből az anyagból, de sokkal jobbat. Valami hasonló tördeléssel:
ketten vagyunk ebben
a szerelemben
maholnap tovalebben
a tisztelet maradhat örök
ha szemünk hályogos lesz
testünk zsíros, tüdőnk hörög
ketten leszünk, amikor
a felhők közötti alagút
kijárati fénye garantált
Hazaút
Természetesen alternatíva ez, csak az egyszerűsítés okán javaslom, mint "versesebb" gondolkodást, a javítás, csiszolás, a megoldás továbbra is az ön kezében és fejében leledzik. | 1.
| 2010.09.02 22:05 | Deák-Sárosi László - szerki -- meo | Csillaghullás
|
| Válasz erre | Kedves András!
Tartalmilag érdemes kerülni a nagy szavakat és kifejezéseket - önmagukban: idő, néma perc, halott világ, tágas tér, hulló fény. Kell melléjük mindig valami konkrét, érzékletes tárgy, esemény, ami megragadja az olvasót. Én érzékelem, hogy valami történt a vers mesélőjével: elveszített valakit, és az neki bizonyára fáj. De csak bizonyára. A fájdalomnak a szövegből kell hatnia az olvasóra. A figyelmet és az empátiát érdekes, egyedi képekkel, jelenségekkel kell megragadni. És az érdekes jelenségek között elférnek a nagy szavak is. Most egy filmes példát hozok. Nem az hatja meg a nézőt, ha felrobban a Föld, vagy ha egy zombi elevenen felfal egy járókelőt, hanem az, ha valaki például üvegszilánkokra lép meztelen lábbal, vagy egy hegyes ceruzát beledöfnek a bokájába. Az előző kettőről nincs tapasztalata a nézőnek, a második kettőről (vagy hasonlókról) igen.
Formailag elmondható, hogy jó a ritmusa. Kifejezetten jó fülű költő írta. Ha hosszabb, bonyolultabb formákat választ, ahhoz érdemes tanulmányozni a hangsúlyos és az időmértékes lülktetés fortályait a verstanokból, mert a ritmusérzék és a tárgyi tudás jól kiegészítik egymást.
A rímelésről annyit, hogy az ilyen szabados asszonáncok helyett jobban hatnak a rímetelen sorok. Pusztán a ritmus is lehet jól tagoló eszköz. A szabados asszonánc az, amikor az összecsengő szótagok magánhangzói megegyeznek, de az egymásnak megfeleltetett mássalhangzók nem képeznek azonos képzési alcsoportot: pl. p-t-k, b-d-g, r-l vagy m-n-ny stb.
Üdv, László (DSL) | 0 |
|
