Csend

Senki nem érti ezt a szétesett írást!
Sötétben, ürességre vésett betűket,
Könnyem homályán, ha valaki átlát
Megszánja-e eme földregyűrtet?

Nem látja senki, hogy mindenki elhagyott,
Sorsom Tantalosz kínjával frigyre megy.
Arcomon vidám talmi fény ragyog,
Köröttem halálos sűrű csend lebeg.

Elköszöntél, s nyomban kialudtak a fények.
Vajon mi volt a rosszabb: Búcsúzásod?
Mikor a világ darabokra hullott
Vagy viharként földre döntő újraérkezésed.


Nélküled halottként élek! – hogyha élek
Bár bennem szinte minden fagyos lett,
Bőröm alatt égnek régi szeretkezések,
De visszahívni mégis rettentően félek!

           Sz. Nagy János






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.