Forró vas kovács

Alakos forró vas kovácsot.
Hetedik szobára nyíló álmot.
Leölt medvét ki szivárványon lemászott.
Azt hitték vad mert felnőtt és ölt,
Pedig csak játszott.

Én pedig ara nyakát néztem.
A bekontyolt haját.
A szám már gondoltban rajta volt a nyakán, a nyakán.
De vissza tartottak hozott félelmeim.
Színt vallt a színész: dzsentri a báró!

Az én feleségem az új út a közös eszme,
Lehet téveszme lehet baromság,
Kínos mint ingyen mulatság,
Nincs igazság napi ötezer forintos,
Kemény fizikai munkás.

Olyan egyedül vagyok, édes hazámban,
Olyan magányos, én szegény álmos.
Olyannak amik élni hagynak,
Mert akarnak, nagyon akarnak.
Mi más dolga különben, egy Magyarnak!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-06-19 13:20:37
Utolsó módosítás ideje: 2013-06-19 13:20:37