Korság
Az ember lassan semmit sem kér,
én már azon sem zúgolódom,
hogy nincs a forintunkban fillér,
s hogy kilyukadt fölül az ózon,
hogy gyepmesterként öl a sintér,
hogy galambtollakba fogódzom,
és megvárlak téged a liftnél
a csillagröptű felvonókon.
Ezért ölelem át a fákat
és őrzöm röptét a madárnak,
és ezért hálok vadvirággal,
így az se baj, ha meg-meglátnak,
mikor a napnak vetek ágyat,
és összebújok sugarával.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-08-05 09:05:41
Utolsó módosítás ideje: 2013-08-05 09:05:41
