Nélkülözni, szüntelenül

Gyermekkoromban úgy gondoltam,
fák hozzák létre a szelet,
a zsibogóban vizet hordtam,
ihassanak az emberek,
biciklit őriztem vacogva
a „Don-kanyar” kocsma előtt,
így voltam a „pálinka fogja”,
míg a félelmem egyre nőtt.

Aggódtam, anyám meddig képes
nélkülözni szüntelenül,
ki mondja ki, hogy már elég lesz,
így csak pusztulni sikerül,
apám hiába robotol, ha
ennivalóra sem elég,
nem volt üres, mert nem volt konyha,
jégszekrény sem volt, csak a jég.

Naiv hittel istenre vártunk,
ott minden este volt ima.
Ezt is túlélte a családunk,
s nem kellett meglakolnia,
ha csak nem az volt büntetésünk,
hogy bűn nélkül, békében éltünk,
áldozatot is hozott értünk;
elviselt minket a haza.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-04-16 17:24:48
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-16 17:24:48