A SZERELEM VÉRE
A szívem egy csodás forrás
Ő tőle lesz, naponta látomás
Tőle szép és édes a szerelem
Amit, naponta én is keresem
Benézek a magányos fa mögé
A pompázó rétnek bokrai közé
Kereslek mindenhol, én édesem
Kinek mondhatnám: egyetlenem
De a fa mögött ma sem vársz rám
Bokor mögött is a szúró tüske vár
Csak álmom lett, mit hajkurászok
Melyet, mindkettőnknek kívánok
Mily, érdekes hisz annyira vágyom
Lehet ezért sem kapom, meg álmom?
Mert annyira vágyom Rád szerelem
Hogy, ezzel énem is naponta feledem
Mert azt látom, Te élsz teszel-veszel
S én azt érzem, talán észre se veszel
Nekem a szívem, átmardossa életem
Naponta értünk, csöndben szenvedem
Nekem oly szerelemed kell, ami éget
Mikor hozzád érek Főnixként elégek
Nekem add át az oly vágyaidat kérlek
Ami az enyémmel együtt egekig érhet
Nekem nem kell egy megunt szerelem
Nekem tűz kell, szenvedély ezt keresem
Nem vágyom a szeretetet, tartsd távol
Még akarom érezni utoljára, hogy lángol
Mikor rád találok, érezzem, hogy kívánsz
Akarom érezni, hogy fékezhetetlen vágysz
Hozzám a karjaimba, a csókjaim tengerébe
Miről mesélek, az élet gyönyörű szerelmébe
Mert akkor feladom, a keresésed angyalom
Mert, Te vagy kire vágytam eddig hajnalon
Érted születtek a meghitt sorok, gondolatok
Az éjszakák átsírtan, érted voltak álmatlanok
Talán majd, ha megismersz, és elvesztenél
Amiről eddig, mind meséltem megértenél
Amit, én ilyen szerelemesen most is érzek
A szívemből vágyott, szerelmünkért vérzek!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
