APÁM EMLÉKE, SEGÍT
Apám emléke segít.
Segít, nem nyomaszt. Idén töltené a 85-öt,
de 51 éve az örök vadászmezőkre költözött.
Szikár volt, bírós, huszonkettes legény
Udvarolni lovon járt - álmot dédelgetett egy gépmadárról
Ő -a huszonkettes vagány.
Oktatott, felszálltak... és együtt
végezték be Oktató és Oktatott.
- Repülni egyszerű! - mondta Apám
a gépet felvinni és letenni,
ezt kell gyakorolni.
Megkezték a leszállást, de elfáradt
az anyag; pont az a vászon szakadt szét
lobbant-lángolt-robbant a gép
felfogták a veszélyt? p ró b álkoz tak?
Katapult nem volt, ejtőernyőre sem volt idő:
................................................Nem Volt Idő!
Fohászkodtak Istenhez, vagy szó nélkül
olvadt össze Zoltán-Pál-Gépmadár?
totális véletlen... ÉrtelmetlenPilótahalál
Apám mára megöregedett volna, nem ülne motorra
vadászni ritkán járna; apró repülőket fabrikálna
széke karfáját fogva repülne - barna pillantása
bearanyozódna, mikor emlékezne
idén tölthetné
a nyolcvanötöt
______________________________________________
Pécel. 2007. június 29.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-03-21 17:50:58
Utolsó módosítás ideje: 2012-03-21 20:11:01
