(Nyoma veszett...)
nyoma veszett a kis kötött kardigánnak
amit könnyű volt elszakítani
és egyszerűen ment egyébként is minden:
az órákat szünetek követték
a szüneteket órák
álltunk az iskola előtt
sokszor csontig átfagyva
csuszatoltam cipőmmel
a járdára fagyott jeget
mégsem akartam még hazamenni
és álltam a fürdőszobában is
úgy sírtam hogy belefájdult a fejem
a mosógép még csak a mellemig ért
anyám sírhatott így
mikor az anyja
a csempébe verte a fejét
a kádban állt
a kis szőke balatoni lány
én azért sírtam
mert hiányzott nekem az anyám
reggelente
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.