Mûvészsors

Átkozottak társasága
boldogok sosem lesznek
boldogságpótlékként marad
nekik a művészet
Meg soha nem értik őket
mint a száműzöttek
úgy élnek ők, elhagyatva
a valódi művészek
Sorsuk menny s egyszerre pokol
szinte semmi nem jut nekik
és egyszerre mégis minden
de azt is elfeledik
Mert a művészet önmagában
nem ad boldogságot
és boldog valódi művészt
talán még senki sem látott
Talán sokkal boldogabbak
az elismert álművészek
hisz ma már bármire mondhatjuk
tulajdonképp művészet
Mégis amíg ők még élnek
nem adjuk fel a reményt:
nem tűnünk el nyomok nélkül
létünk még szül eredményt
    
                      2005. 07. 25.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.