PAUL VERLAINE: Az emésztõ bánat
A bánat, a lankadtság átjárja testemet
Elgyengít, szánalmas látvánnyá tesz
Tőlem minden életerőt elvesz
Kicserzi a bőröm, megbénítja kezemet
Mily édeskés tud lenni a holnap láza
Mégis forró láng, ami elemészt
S egyszerre érzem bénító hidegét
A folytonos menéstől is úgy fáj lábam
A szív e mellkasban alig dobban már
Szám sem más, csak kés vágta vörös seb
Testem csontváz, mi a szélben remeg
Szememben millió könny táncot jár
Mert csupán ezt a világot láthatom
E büntetett test maga a fájdalom.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
