Itt vagyunk
Minden nap meghaltunk
Egy kicsit,
Pedig még azt hittük,
Sokáig fogunk élni…
Szöveteink és személyiségünk
A napfénnyel együtt foszlottak és halványultak,
A nevek és a mondatok
Lassanként üres üveg-hangsorokká váltak,
Mikből a jelentés réges-rég elpárolgott
Oda, hol szemünk már nem érheti utol…
Jártuk az utcákat,
Azt hittük, szembejön valami-valaki új,
De a kísérleteket egymás
Után nyelték el a lila lángok…
Most pedig itt vagyunk, itt,
Hol minden elkezdődött,
A létezés fekete mutatói
Már rég nem forognak,
Ám mi még mindig
Töretlenül öleljük egymás
Letisztult árnyékvázát…
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
