Üres város
metsző hideg
szürke füstfelhő
halott kövek
anyagtalan köd
baljós félhomály
semmi mozgás
minden csak áll
az erre vetődő
vándor szeme nem téved
már csak alig
pislákol az élet
méla csend ül
a megtört tájon
s hirdeti:
csodát senki ne várjon
menekülni nem lehet
felhők takarják az eget
eloszlik a köd, s ő ott áll
nem szól, de jelzi: vége már...
