Nagyváros
Égbe törő felhőkarcolók
korunk Bábel-tornyai
lábuknál füstös sikátorok
emberi mivoltunk romjai
a távolból nézve földi mennyország
az ember diadala a természet fölött
közelről nézve azonban más az igazság
a Halál ott kószál az épületek között
Élőnek álcázott, rég halott gépvilág
melyet a hideg, érzéketlen értelem mozgat
sehol egy fa, sehol már egy virág
mindent a személytelenség igazgat
minden ember apró gép
fogaskerék a monumentális gépezetben
tudat nélküli szolganép
dolgozik az érzelmek temetőjében
Füst száll az ég felé
a gyárak kéményeiből
s vele metsző sikolyok
a még élők lelkeiből
elsorvaszt, elemészt
minden emberiességet
lassan, de biztosan
minden szívet kiéget...
2006. 01. 27.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.