Az Operaház Fantomja
Lord Andrew Lloyd Webber, korunk legnagyobb zeneszerzője tiszteletére
Síron túli léptek
fekete köpeny suhogása
arc nélküli árnyék
a halál élő mása
pokoli teremtmény
kinek otthona a mély
magányos árnyalak
kit elrejt a sötét éj
nem e világ szülöttje
a homály száműzöttje
ki megnyugvást nem talál
míg el nem éri a halál
ám meghalni sem tud
hisz soha nem is élt
számára csak játék
a világ és a lét.
Túlvilági orgonaszó
Párizs csatornáiból
e világba betörő hangok
az ő birodalmából
megfojtják az embert
s kiragadják a világból
hisz belőlük más nem
csak fájdalom s magány szól.
2006. 01. 11.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
