CSÖRÖG AZ ÓRA...
Csörög az óra. Még sötét van, hideg,
a vécében nem, csak a fürdőszobában
gyújtom föl a villanyt, átlagos vagyok.
Fogat mosok, aztán a csap alá hajtom
a fejem, langyos vizet engedek, hűtöm
fokozatosan. Elkenem a zöldes krémet
arcomon, lassan mozgatom a kést,
belevágok az állcsont fölött. Nem vérzik,
körömmel széthúzom, nyomogatom, semmi.
Mélyítem kicsit a késsel. Látszik a csont,
sehol egy tűfejnyi vér, álmomban
érhetett a halál.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Jelenetek a bábuk életébõ (Budapest, 1998)
Kiadó: Seneca
