Megmaradtunk
Megmaradtunk hát legénykének,
suliba mennnénk, ha jönne a busz.
Agyunkban dal zeng, vad férfi-ének
riadt tekintet, pehelybajusz és
kihívó, csókos pattanások,
ezek vagyunk mi , buszra várók,
behúzott nyakú, szőrös legények.
Üvöltenénk, mert bennünk az ének,
üvöltenénk, amíg kifogy a szusz...
Hallgatunk. Látod, már itt is a busz.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
