Cigánykaraván
Hegyen-völgyön át
fel, egyenesen, majd le
éjjelből nappalba
nappalból éjjelbe
véget nem érő út
szedett-vedett népség
hazátlan, üldözött emberek
nyomukban embertelenség
ezerszínű kavalkád
végtelen szekérsor
áhított szabadság
elképzelhetetlen nyomor
hazátlanság
védtelenség
bizonytalanság
űzetettség
nincs boldogtalanabb
sem boldogabb
nép e Földön
egyszerre botorkálnak
a pokol legmélyén
s szárnyalnak a felhőn
nem tartozva sehová
folytatják az útjuk
nyomukban árnyékhaddal
se jövőjük, jelenük, múltjuk
2006. 02. 11.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
