Megtörténik

Nusrat Fateh Ali Khan szufi énekes emlékére


Egy bevásárlóközpont parkolójában
Egy parkoló autóban
Egymagadban is
Megtörténik
Hogy -
mélybe emelkedsz és a magasba hullsz, ahogy
hangszálaival font varázsszőnyegén repít
ki magadból, a kocsiból a város fölé, országok fölé,
a föld fölé, ott mecsetkupolává öblösít, minaretje leszel,
és ő, örök-müezzin, imára hív mindeneket.
Imára hívja az istent, ki dalból szőtt imaszőnyegére térdelve
elszégyelli magát a csonka testű iraki angyalokért, a csonka testű
amerikai angyalokért, a csonka lelkű emberiségért, megbánja
az utolsó ítéletet, az örök kárhozatot, sírva fakad, és rájön,
egy az ember, mindegy hogy keresztre feszül,
vagy gázkamrába megy, vagy éhen hal.
Mindegy.
Mind egy. Egyetlenegy
hangja vesztett dalra fakadás
amputált lábú táncolni vágyás,
szárnyatlan repülni akarás,
szeretetért ölő düh,
reménykedő reményvesztettség.
- elalszol és gyönyörű álmot látsz.
„Hahó, elaludtál? Gyere segíts bepakolni.
Mi ez a zene? Egész jó, mintha ...”






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.