(Majd visszatérnek)

Majd visszatérnek az elázott
papírhajók. Több életünk van,
mint akiket képzeltünk egymás
helyett? Az ágy, ahol fekszünk,
mintha partja lenne valaminek,

túl biztos hely: lámpaoltás
után, amikor csak hazudni
lehet, nem kell egymáshoz
szólnunk, a hajókról bárki int,
olvashatatlan a név, a dátum,

a szöveg. Az írás nem éri el
a partot. Hogyan adhattunk
életet valakinek? Hallgasd,
ahogy lélegzik közöttünk.
A part nélkülünk lebeg.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Szép versek 1999 (Budapest, 1999)
Kiadó: Magvetõ