Ezen az állomáson

          "átutazóként úgy születtem én"

           In memoriam Baka István

Ezen az állomáson, ahol
téblábolok, üldögélek,
s valamilyen beérkező
vonatcsatlakozásra várok,
úgy, ahogy itt teremtem
valahonnan, s valami célból,
hihetőleg - de menetrendben
ez állomásnév elmosodótt,
ez a reám mért utaslét,
az átszállás kálváriája,
vonat sohasem-érkezése,
vágányok Godot-ra várva,
mellettem bőröndfogantyúk
tenyérbe illeszkedni készen,
kisfröccs és sonkászsömle-narkó,
váltók mellett dúló szerelmek,
sínek villannak és combok,
vége lesz-e a végtelennek

A pályaudvar kupolája
felszálló fohászokra - hallgat.
Kabátostul fapadra dőlök,
- ma sem jön már személyvonat,
csak alagútból lökött fuvallat






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Holmi, 2000/2