Vendetta
Nagyvad-ász ül Béla-lesben,
Alant fagy a méla Pó,
Béla nem jön, ámde rebben
Célkeresztbe Célapó.
„Dio Mio!” - szól a digó,
Jeges szíve megrian,
Szája kékül, mint indigó,
S csókot nyom rá Meg Ryan.
„Képzelődöm én most, asszem!”
- Néz a talján józanul.
Ismét távcsőz' azúr sasszem,
S szívhő újra nullra hull.
Télapó most tovarénel,
S színre balról Béla mász’.
„Eltalállak, bizony én el!
Nincs zavarón héja-nász.”
Felnéz Béla, s bőgve retten:
„Héja, héja, héja, hóóó!”
S elsüllyednek mind a ketten,
Hiszen télen mély a hó.
Béla suta balesete
Címlaphír lesz. Jó neki?
Hörgi végső lehelete:
„Nyomozz Piedone ki!”
Budin kapja hírt a Spencer,
Szőrpufink nem önfeledt,
Hívták ma már kilencvenszer,
S levizelt a csempe lett.
Tetthelyre gurul ki Budunk,
S komótosan pofon-oszt.
Sztoriról még annyit tudunk:
Talppal ken szét fő gonoszt.
Tavasszal majd szerves trágya
Szerep vár két tetemet,
S Pó folyónak mederágya
Minden nyomot betemet…
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2017-12-08 11:42:41
Utolsó módosítás ideje: 2017-12-08 11:42:41
