Elég

Van hogy egyszerűen tudom elviselni az embereket
nem értem mit keresek közöttük nem bírom
hagyjanak békében
de csak újra és újra követelőznek, igazából
semmibe vesznek.

Mint egy régi komód fiókjait húzogatnak kifelé
ha szükségük van rám
aztán rúgnak egyet lendülettel, s többé
nem létezem számukra.

Elég.

Ebből elég, a csapkodásukból, a nagyképűségükből,
vét igazságérzetükből.

Próbáltam én szólni a csend szentségéről, de nem engedték,
hogy érthették volna azok, kik kopogtatás nélkül törik be
az ajtót és követelnek életet hitet esküt szerelmet
tőlem, ki csak egyet kért, az emberek nélküli csendet.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-02-21 21:07:29
Utolsó módosítás ideje: 2017-03-12 20:41:57