(kalmárút)
Egyik szintről a másikra lép. Görbe penge
a lenti nap. Körbe-körbe egy árnyéktevén
baktat vakon az ív alatt,
mintha hullhatna még homok és kő,
törhetne a tükörsivatag, és indulhatna
Damaszkusz felé a holtan fölkerekedő,
hogy adja, vehesse a színeket, de nem tud
lehunyni a kard, baktat körbe az árnyéktevén -
zöld, piros, sárga, kék.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Új versek (Budapest, 2001)
Kiadó: Masszi
