savanyú a cukor

kezembe adtad a zacskót,
vigyáznék rá, sziszegve súgtad,
nyakam megszorítva
mással nem táncolsz!
már odébb is léptél
kifacsarva fordultam utánad
a zacskóban épp a kedvenc
savanyúcukrom, kiveszek egyet,
nehezen, hozzáragadtak a többiek,
bekapom, ízlelem, fogamra koccan,
összehúzza ínyemet, nyelvem citromos.
a nyálelválasztásom rég megindult,
folyik ki számból, megállíthatatlan
ragacsos folyamként végig a ruhámon,
levében állok, lucsok tócsában,
a táncparketten elsuhansz, egy pillanatra látlak,
mozdulnék, szememmel is végigkísérném kűrödet.
a cukortócsa már kocsonyává dermedt,
lábam nem mozdul, belefagyott,
a cukor visszakeményedett.
kemény savanyú cukor,
zizegő zacskót a falhoz vágom, törik,
kilépek, mint Hamupipőke,
majd pont te
ragasztasz ide?






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.