Ma hallgat minden,
lassított mozdulattal gördül felém a villamos,
s lomhán, hangtalan rezzennek a galambok.
Fölszállok.
Ajtód magától tárul.
Jössz, megállsz, elhaladsz.
Nézem, ahogy lépcsőn mész.
Ma nem fáj a gyomrom.
Létezel.
Emlékszem, tegnap hozzám értél.
S én viszont.
