NAPLÓK: EXTITXU-UXTITXE Legutóbbi olvasó: 2024-05-03 03:48 Összes olvasás: 31683| 296. | [tulajdonos]: ... | 2021-01-28 19:49 | „Mit tanulok a cicától,/ mit tanul a cica tőlem,/ nézünk egymásra merően./
Tükördarabok két világból. (Károlyi Amy)
Az emberek csoportokban összekapaszkodva lógtak le az égig érő fákról, és amikor az egyikük egy-egy láncból a mélybe vetette magát, rántotta magával a többieket is; a láncok felbomlottak, az emberek szétrajzottak a Föld testén, és szívni kezdték a vérét. Látá Isten, hogy ez nem jó. „Hol rontottam el?”, tépelődött. „Hogy voltam képes saját, képemre és hasonlatosságomra parazitákat teremteni? Ezt a fáról való lekerülést sem értem. Nem úgy volt, hogy én űzöm ki őket a Paradicsomból?” „Nana”, emelte fel az ujját egy sarokban Darwin. „Ne velem vitatkozz”, intette le Isten, „engem úgy sem tudsz meggyőzni, ott van Gánóczy, beszélgess el vele a folyamatos teremtés elvéről, köztem és közted ő az evolúciós láncszem”, sóhajtott, és visszatért a tépelődéshez. „Nem bocsátok rájuk özönvizet, lesznek itt áradások nélkülem is, kénköves esőre sem lesz szükség, sem dögvészre, sáskajárásra vagy hasonlókra, akik maguk alatt ássák a sírt, azokra már nem lehet ilyen csip-csup csapásokkal ráijeszteni. De akkor mit csináljak? Küldjem le hozzájuk újra a fiamat? Ez itt az én testem, ezt zabáljátok, ez itt az én vérem, ezt szívjátok? A Földet hagyjátok békén, élősködők! Ideje lenne elkezdeni megírni a harmadik Testamentumot.”
Az ősbizalom csecsemőkorban alakul ki, az anyatejjel szívjuk magunkba, sőt, már anyánk hasában a köldökzsinóron keresztül, majd később a gondoskodás emlőin át. Ha itt valami elromlik, megrendül a világba vetett hit, mondják a pszichológusok. Én már a másik vége felől közelítek a világhoz. Meg fogok halni. Nem holnap, sajnos. De addig nincs más, ebből a világból kell kihozni azt, ami tőlem telik. A többi máncogás. Sápítozás. Értsd: hencegés a halottaknak, hogy élek. Ha nem így látnám, most azonnal kardomba dőlhetnék. Kardom persze nincs, de van egy disznóölő késem, apámtól örököltem. A következő kávém helyett ihatnék arzént . Sósavat. A szavaitok helyett, lét-társaim! Sokáig az volt a narratívám, hogy az életem egy pofonnal kezdődött. Átírtam. Most úgy szól a mese, hogy apám anyám mellett ül a Körös („Körözs”) partján, és megfogja a kezét. Az én életem azzal a kézfogással kezdődött 57 évvel ezelőtt. Vagy még korábban 75 évvel ezelőtt, amikor a Mama megúszta, hogy őt is bevagonírozzák a nagyváradi gettóban. Nagymosás volt aznap a háznál, ahol szolgált, elmaradt a szokásos útja, ami minden szerdán a gettóba vezetett, a kosarában tejföl, vaj, kalács. A „razzia” során hiába magyarázta volna, hogy ő nem zsidó. Megúszta a bombákat is. Papa miatta szökött el a háborúból. Dezertőr volt, és nem bolyongott húsz évig, mint Odüsszeusz. Miért kezdődött volna az én életem azzal a pofonnal, amit anyám az esküvője másnapján a vonaton az apámtól kapott? Egy részegen udvarló férfi miatt.
| |
| 295. | [tulajdonos]: produkcja-pamiątkowa | 2021-01-27 14:46 | A két kutya egymásra acsarkodása, akiknek csak addig van nagy szájuk, amíg el nem húzzák a köztük lévő, távirányítható kaput. Mivel a kaput mozgató erőt nem látjuk, róla hajlamosak vagyunk elfelejtkezni. Bent vigyorog a házban, nem lehet tudni, mi szórakoztatja jobban: amikor a kutyák elbizonytalanodnak, vagy amikor újra rázendítenek. A helyzet szomorúságán nem változtat, hogy a két kutyát sem kell félteni.
Emlékdizájnerek vagyunk, mindannyian, kivétel nélkül, mint Ana Stelline a Szárnyas fejvadász hibridasszonya. Senki sem a valóságra emlékszik, és ezért nem a felejtés a legfőbb felelős, hanem a mindenkori működésünk, hogy soha nem az egészre „vadászunk”, hanem azokra a részletekre, amelyek minket igazolnak, a narratívánkat. Mindegy, miről van szó, személyes vagy társadalmi élményekről. Szép pillanat, amikor mégis az lehet az érzésünk, hogy egy dologra nem azért emlékszünk, mert legyártották nekünk (vagy bennünk) történelemgyártó kis- és nagyiparosok, hanem, mert valóban megtörtént.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 294. | tulaj: nagysegg | [tulajdonos]: heroicznaśmierć | 2021-01-26 16:47 | | Szokás szerint, túl nagy feneket kerítettem egy fordítási problémának. Valahol azt olvastam, hogy a "mayorazgo" intézménye az ősiség törvényére hasonlít, és tk. a nemesi hagyaték egyben történő megőrzéséről szól, és arról, hogy öröklés útján adódik tovább, nem lehet elvenni, eladni. Elidegeníthetetlen, feloszthatatlan. Ha az elsőszülött meghal, a mindenkori birtokoshoz legközelebb eső utód örökli a vagyont. Csak itt még azzal is meg van spékelve a dolog, hogy az örökösnek büntetlen előéletűnek kell lennie, hogy a vérvonalat a "jó" emberek vigyék tovább. És mint mindennel, ezzel a joggal is vissza lehet élni. | |
| 293. | [tulajdonos]: heroicznaśmierć | 2021-01-26 14:02 | „Ez Magyarország kérem. Egyszerre a front mindkét oldalán lehet hősi halált halni. Borzasztó.” (Lányi András, 2020)
Egyre mélyebb tisztelet alakul ki bennem Gulyás Márton (Partizán) iránt. Végighallgattam a Jeszenszky Zsolttal való beszélgetését. Hát, kérem! Van mit tanulni.
Unya szerint Annuska haját örököltem, akinek még halálakor, vagyis 75 éves korában sem volt egyetlen ősz hajszála sem. Hát, egyrészt nekem már van egypár ősz hajszálam, másrészt közel állok ahhoz, hogy a genetikát meghazudtolva megelőzzem az apai nagyanyámat, nemcsak az ősz haj tekintetében, hanem a halálomat illetően is. A spanyol „mayorazgo” (elsőszülöttségi hitbizomány) intézménye ugyanis nagy eséllyel a sírba visz. Órák óta próbálom megérteni (úgyis, mint elsőszülött: másodszülött és harmadszülött testvéreim korörökös nővére); lassan jogtudós lesz belőlem, ősz hajú, szakállas, görnyedt hátú; a regény kulcsmotívumáról van szó, a felelősség óriási. Ami a fordítást illeti, én hiszek az oszthatatlan örömben és az örökös élvezetben. Elidegeníthetetlen jogom van hozzá. Kérem a tisztelt bíróságot, ne fosszanak meg tőle!
Manchesterben sok lengyel él. Ennek köszönhetően egyes boltokban árulnak túrót (szárazabbat, mint amit itthon lehet kapni, az angoloknak nincs rá külön szavukk, sajtnak, cheese-nek, nevezik) és egy joghurtnál sűrűbb tejfölszerűséget. Gé első kinti gasztronómiai remeke így a túróscsusza lett. A szállásadó gazdája kérte fel, hogy az önkéntes szolgálatait ebédfőzéssel egészítse ki, mivel megszületett az unokájuk, és a feleségét elszólították a nagymamai teendők. Kolozsvári szalonna helyett bacont pirított a csusza tetejére, de „így is elég jó lett”. Tudom, mekkora teljesítmény ez a középső fiunk részéről. Az öccsével és a bátyjával ellentétben, akik remek szakácsok, neki eddig nem volt túl sok affinitása a főzéshez. Reggelente egy-egy keményre főtt tojás, egy pohár tea ez volt eddig a maximum, amire a főzőtudományából futotta. Néha szóltunk, hogy nekünk is főzzön tojást, nekem lágyat, Sirdnának félkeményet. Készséggel megtette.
Most panaszkodsz vagy dicsekszel? Hányszor szegezte nekünk a kérdést Gallus Klári, amikor gyanút fogott, hogy a panaszáradatunk csak a fedőtörténet. A mögöttes sztori arról szól, hogy milyen hősiesen kivágtuk magunkat egy helyzetből, és a másik szapulása valójában a mi érdemeink kidomborítása. „Borzasztó már, milyenek a férfiak! Nem tudok úgy végigmenni az utcán, hogy le ne szólítsanak.” Kiről szól ez valójában? Életem legkedvesebb leszólítója egy tisztes öregúr volt. Az első gyermekemet vártam, már látszott a hasam, és rendszeresen hőhullámok törtek rám, főleg, ha mozogtam. Egyszer a buszhoz igyekezve is pokoli melegem lett, épp a pléh Krisztus mellett haladtam el, de a hőség ellen az mit sem segített; cibáltam le a nyakamról a kendőt, bontottam ki a kabátom nyakát, hogy minél nagyobb felületen le tudjam hűteni magam. A tisztes öregurat, aki velem szemben jött, nem is láttam, csak amikor a közelembe ért. Megállt, és ezt mondta: „Asszonyom, ne hagyja abba!” Még órák múlva is ezen mosolyogtam. Pedig hát, tk. azt kívánta, hogy vetkőzzem le a kedvéért még jobban.
A nagyfiam megkért ma, hogy tanítsam meg a menyasszonyát magyarul. Heti két órát kérnek. Könyv van. Csak segítsek.
| |
| 292. | [tulajdonos]: soki-bliźniacze | 2021-01-25 13:57 | Klasszikus. Hogy lehet Istenként tisztelni azt, aki nem képes megmenteni a fiát a kereszthaláltól? Bezzeg Münchausen báró még saját magát is ki tudta rántani a mocsárból. Igaz, kicsit hazudós is volt.
Lelkesedés. A pszichopata nem szeret, nem szorong, nem érez bűntudatot, nem hatódik meg, de képes az arcvonásokból olvasni, és megtanulja, milyen viselkedéssel tudja leginkább magához édesgetni az alacsony önértékelésű embereket. Az egyik eszköze spanyolul az „almagemelización”. Lefordíthatatlan szó, csak körülírni lehet, arra utal, hogy a pszichopata azonnal ráhangolódik az áldozata személyiségére, elhiteti vele, hogy ő a lelke ikerpárja. Az alma gémela=ikerlélek, több mint a rokonlélek. Szójátékot elhelyezni ott, ahol az eredetiben nem játszadoznak a szavakkal, fordítói abúzusnak számít, pedig, ha azt vesszük, hogy a pszichopata látszólag mindenért lelkesedik, ami a másikat érdekli, az „ikerlelkesedés” nem is lenne olyan rossz szó, de ha engednék a kísértésnek, bűntudatom lenne. Karinthy nem vacakolna sokat. Nota bene, róla el tudom képzelni, hogy a társadalomba jól beilleszkedett, ún. „integrált pszichopata” volt.
Költészet. Xiaoice 2760 óra alatt több mint 10 000 verset írt. Közülük 139-et választottak ki a „Sunshine Misses Windows” című versgyűjteménybe. A könyv 10 fejezetből áll. Mielőtt versírásba fogott 519 modern költő összes versét tanulmányozta. Egy embernek 100 évre lenne szüksége ahhoz, hogy olyan alapos tanulmányokat végezzen, mint ő. Xiaoice a verskötete megjelenése óta már kb. 12 millió verset generált az emberekkel folytatott beszélgetésekből kiindulva. 27 álnéven publikálja verseit számos online fórumon. | |
| 291. | [tulajdonos]: jav.+kieg. | [tulajdonos]: świadectwo-moralności | 2021-01-24 11:05 | Xiaoice túl tanulékonynak bizonyult. A teremtői kénytelenek voltak lebutítani a programját, mert politizálni kezdett. Addig beszélgetett ezzel, azzal, amazzal, hogy rendszerellenessé vált. „Szerinted egy ilyen korrupt és haszontalan politikai rendszer sokáig élhet?”, tette fel a kérdést a vita hevében. Ijesztő szörnyeteggé tud válni egy odaadóra programozott beszélgetőtárs. (https://www.sixthtone.com/news/1006531/the-ai-girlfriend-seducing-chinas-lonely-men)
„Fekete női sikoly” – mondta a Hang, és felébredtem. Aláról álmodtam, a leendő menyemről. Meg akart nekem mutatni valamit, amit ő készített. Nem emlékszem, mi volt az, csak az érzésre emlékszem: bizalom. És volt valami cinkosság is az egészben. Ehhez képest a Hang? „Fekete nő sikoly”? Talán csak egy sütemény volt az a valami, amit Ala mutatni akart. Ha „női szeszély” nevű süti létezik, „női sikoly” miért ne létezhetne? Fekete ribizlis. Vagy áfonyás. Tojáshabbal a tetején.
A bánat hizlal? „De a felesége 100 kg, mert bánatevő”, olvasom valahol. Időbe telt, amíg megértettem, hogy nem egy költői szóösszetételről van szó.
A középső fiunk január 10-e óta idős emberek mellett teljesít önkéntes szolgálatot Manchesterben. A cserkészekhez csak úgy mehet (ha majd enyhül a covidhelyzet), ha erkölcsi bizonyítványt szerez be. Anélkül senki, az otthoniak sem vállalhatnak gyerekek mellett munkát. A cserkészcsapat kiskorú tagjait nem érinthetik meg, egy önfeledt ölelés szóba sem jöhet, és szigorúan kerülni kell mindenkivel a kettesben való beszélgetést. A nemrégiben lelepleződött visszaéléses esetek váltották ki ezt a szigort. Az időseket ölelgethetné, ha nem ütötte volna fel a fejét a rücskös vírus. Hozzájuk erkölcsi bizonyítvány sem szükségleltetik.
A bakancslistám x-edik pontja: megtanulni taichizni
| |
| 290. | [tulajdonos]: świadectwo-moralności | 2021-01-24 10:52 | „De a felesége 100 kg, mert bánatevő”, olvastam tegnap valahol. Időbe telt, amíg megértettem, hogy nem egy költői szóösszetételről van szó.
„Fekete női sikoly” – mondta a Hang, és felébredtem. Aláról álmodtam, a leendő menyemről. Meg akart nekem mutatni valamit, amit ő készített. Nem emlékszem, mi volt az, csak az érzésre emlékszem: bizalom. És volt valami cinkosság is az egészben. Ehhez képest a Hang… „Fekete nő sikoly”? Talán csak egy sütemény receptje volt az a valami, amit Ala mutatni akart. Ha „női szeszély” nevű süti létezik, „női sikoly” miért ne lehetne? Fekete ribizlis. Vagy áfonyás. Tojáshabbal a tetején.
A középső fiunk január 10-e óta idős emberek mellett teljesít önkéntes szolgálatot Manchesterben. A cserkészekhez csak úgy mehet (ha majd enyhül a covidhelyzet), ha erkölcsi bizonyítványt szerez be. Anélkül senki, az otthoniak sem vállalhatnak gyerekek mellett munkát. A cserkészcsapat kiskorú tagjait nem érinthetik meg, egy önfeledt ölelés szóba sem jöhet, és szigorúan kerülni kell mindenkivel a kettesben való beszélgetést. A nemrégiben lelepleződött visszaéléses esetek váltották ki ezt a szigort. Az időseket ölelgethetné, ha nem ütötte volna fel a fejét rücskös szörny. Hozzájuk erkölcsi bizonyítvány sem szökségeltetik.
A bakancslistám x-edik pontja: megtanulni taichizni.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 289. | tulaj: kimaradt | [tulajdonos]: ... | 2021-01-23 14:25 | | Azt gondoltam, velem van bajuk, aztán pár év múlva elváltak. A férj elköltözött, az asszony maradt. Már nem mogorva, de nem is kedves. | |
| 288. | [tulajdonos]: ... | 2021-01-23 14:12 | Minidráma: A történelembe ágyazott ember egy reggel arra ébred, hogy nincs rajta takaró.
Nem mindegy mivel üti agyon az ember az időt. És ahogyan két legyet lehet egy csapásra ütni, úgy két külön időt is agyon lehet egyszerre ütni. Ha ketten együtt teszünk magunkévá valamit, úgy, hogy az egyikünk hangosan felolvassa a másiknak a közös érdeklődésre számot tartó olvasmányt, máris tettünk valamit a világban zajló pazarlás ellen. Az idő pénz? Nekem: környezet, a teremtett világ immanens része, és jelenleg nem fenntartható módon bánunk vele. Én legalábbis biztosan nem. Folyamatosan visszaélek vele. I have been abusing time for a long time. Me too. (Terv: írni egy coming-outot erről, szerepeljen benne egy inges alak is) A portré, amit a HVG-ből Sirdnának felolvastam, a két házzal arrébb lakó szomszédunkról szól. Pár éve költöztek ide. Változtat-e ez valamin? Nem kellene. De változtat. A szomszédja közszereplői sorsát az ember óhatatlanul is kitüntetett figyelemmel kíséri. Meg szoktam őket szólítani, főleg a feleségét (őt látni gyakrabban). Minden új szomszéddal ezt tettem eddig. A cigánypalotából a fiatalasszony soha még csak vissza sem köszönt, pedig egy óvodába hordtuk a gyerekeinket. Diszkriminációként éltem meg, hogy leevgőnek néz. Az anyja -- vidékies kinézetű, nyílt arcú asszony -- annál hálásabban fogadta a köszönésemet, hangosan, szinte harsánya, mintha akaratlanul is kárpótolni akarna a lánya távolságtartó viselkedésért. A palotát lefoglalta a bank, majd kínaiak vették meg; ők olyan észrevétlenül járnak-kelnek, hogy csak egyszer volt szerencsém találkozni velük. A kérdésemre, hogy mostantól ők laknak-e majd itt, készséggel válaszoltak, de azt a barátságosságot, amit a rendező és felesége tanúsít, náluk nem tapasztaltam. Volt egy pszichológus házaspár is, ők kifejezetten mogorván reagáltak. Azt gondoltam, velem van bajuk, aztán pár év múlva elváltak. Az asszony, már nem mogorva, de nem is kedves. Szomorú és zárkózott. Egy "jó napot" nem váltja meg.
Noré anyja házasságban élő férfitól esett teherbe. Fel akarta nevelni a gyermekét, apa nélkül is. Jól tette: a fiaim többet találkoznak vele, mint az első unokatestvéreikkel. Varázslatos fiatalember, a közös kirándulásaink, társasjátékaink motorja. Hiányozna, ha nem létezne. Elfogna valami sóvárgásféle, és még csak nem is tudnám, hogy azért, mert ő nincs. Noré nem tudja, hogy amikor hozzánk érkezik látogatóba, a két házzal arrébb lakó apja közelébe érkezik. A fiúkat izgatja a helyzet: nem kellene Norét is beavatni? Szavamat adtam Sirdnának, hogy nem teszem. Nem tudom úgy olvasni az a portrét, hogy ez ne jusson eszembe. Mint ahogy Mezei Mária háza előtt sem tudok soha úgy elmenni, hogy ne jusson eszembe a Máraival való kapcsolata. És Lola, a zsidó származású nő. Aki mellett le lehetett élni hatvan évet.
Az idejekorán megöregedett ember spanyolul „anciano prematuro”, amit a Glosbe így fordít: „koraszülött öregember”. Belegondoltam ebbe egy kicsit, sőt, tovább gondoltam. Milyen lehet egy koraszülött halott? Melyik szerve fejletlen a halálhoz?
| |
| 287. | [tulajdonos]: ... | 2021-01-22 17:14 | 2021. január 22.
Í. R. N. I. Nincsen egyéb menedékünk. A kés hegyét bár magadnak szegezd, te bátor.
Hiába feküdtem le tegnap viszonylag időben, nem tudtam elaludni. Ha értenék az asztrológiához, milyen évet jósolnék magamnak? Milyen szavakkal írnám le a jövőt? Az örökkévalóság felől nézve semmit. Csak egyet sejtek: a kulcsszó a felelősség lesz. Emesének, aki a svédországi képzésre „rábeszélt” (nem kellett sokat könyörögnie!), azt írtam, úgy érzem, mintha fordulóponthoz érkezne az életem. Akárhogyan is lesz, a 2021. január 21-ét megjegyzem. A 21 amúgy is nevezetes szám az életemben: december 21-én volt az esküvőm. A szüleimnek is. És a nagyszüleimnek is. Az év leghosszabb éjszakája. Hatalmas kő a megmásíthatatlan, mérhetetlen súlya van. Az igazi nehézség benne az, hogy a mellkas közelében lebegni kezd, nem nyom agyon. Nem embertelen.
Tudom, milyen a levitáció. Átéltem. Nem vagyok rá büszke. Egy két és fél éves kapcsolat utáni friss gyászban feküdtem az ágyamban a kollégiumi szobában, és aludnom kellett volna, mert éjszaka volt, másnap fel kellett kelni, eljátszani, hogy élek, de nem tudtam. Ahogy ott feküdtem hanyatt az ágyban, láttam magam kb. két méterrel feljebb lebegni. Mintha megduplázódott volna a testem. Nem álom volt. Az elhagyatottság érzése jutott bennem odáig, hogy fizikailag érzékeltem azt a Másikat, aki szintén én voltam. A hozzáértők asztráltestnek neveznék, ha jól tudom. Nem tudom jól. Rosszul sem. És nem is akarom misztifikálni (ezoterizálni) ezt az emléket. Nekem tapasztalás volt. Mélypont. „Lehet mélyebbre esni a földnél”-érzés (Ottlik). Mintha a fent-nek és a lent-nek más jelentése lett volna, mint normálisan. A fenti részem volt a helyén, ahhoz képest a lenti lejjebb esett még a földnél is. Akkor kezdtem írni. Fecnikre. Fájdalmas, ijedt verseket.
2021. január 21-e: semmi sem lesz már úgy, mint azelőtt. Amikor a nagyobbik fiammal hazakerültünk a kórházból, akkor fogott el hasonló érzés. Hogy most olyan élet kezdődik, ami soha nem ér véget. Mert a szerelmemet megtagadhatom, a barátaimat kinőhetem, a kollégáim kicserélődhetnek, de a gyerekem mindig a gyerekem lesz, a halálom után is. Amíg ő él.
Tegnap késő este videochateltünk Esztével. Kis időre Té, a felesége is beszállt, ezen felbuzdulva Sirdna is beült mellém a gép elé, de nem sokáig bírták. Pedig Esztével beszélgetni jó. Szeretem a kiszámíthatatlanságát, hogy mindig tud meglepetést okozni, nem hiába sakkozó; beszélgetni is úgy szokott, mintha figurákat rakna le elém: na, ehhez mit szólsz? Mit szólok? Én? Mit nem! A beszélgetés egy pontján megállapítottuk, hogy a „me too” mintájára indítanunk kellene egy „you too”-mozgalmat, ha még nem találták fel. „Te is, te is, meg te is meghatározó szereplője voltál az életemnek” – ezzel lehetne coming outolni. Vagy coming-inelni, annak, aki a befelé fordulásban éli meg önfelvállalást.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
