Hála a szerelemért
Ezerévente visszajövök, s te
nem nyírod ki félszent-átkozott vadhajtásaim.
Sárból és mézből rakom a fészkem,
táguló orrcimpáidban nászunk
nektárillatú mézharmat-üröm.
De mire feljön a hold, már nem akarom,
csak tökéletes magányukban meglesni
emberszabású
levetett ruháim vállfáit.
.
Ezerévente visszajössz, s én
humanoid ablakaimból nézem,
ahogyan megcsalom magam,
ahogyan megcsallak téged...
(Így teszem lehetetlenné,
hogy végképp megállapodjak...)
.
Azután hálót feszít valami égi halász;
Micsoda fogás, micsoda, micsoda vadász!
Ekkor mi, a tökéletes teremtés
tökéletlen letéteményesei
hálát adunk a szerelemért,
s hontalan-kortalan gyolcsból kivakart testünk
lepereg rólunk...
.
.
2020.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2023-11-06 08:16:56
Utolsó módosítás ideje: 2023-11-06 08:16:56
