Nyárvég
Nem jön velem, mert nem jöhet,
mögöttem lemaradva lépeget,
és leül majd a hárs alatt a padra,
néz utánam, pillantása simít a hajamba,
és közben az ősz ezer színével ölel,
ha visszakiáltanék? Tudom már nem felel,
elgyengült karja int, s az avarba hull
pont, mint a szívem, egyre csak fakul.
És halott a nyár, bőrén megcsillan a dér,
elsiratja az ősz, és temeti a tél.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2023-09-10 15:45:24
Utolsó módosítás ideje: 2023-09-10 15:45:24
