NAPLÓK: EXTITXU-UXTITXE Legutóbbi olvasó: 2024-04-19 23:40 Összes olvasás: 31292Olvasói hozzászólások nélkül| 103. | Vajdics Anikó: ... | furim: re | 2020-10-05 20:14 | Jól tetted, hogy szóltál, Furim. Eszembe sem jutott, hogy rossz fényt vethet rád a fogalmazásmódom.
A. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 102. | furim: re | 2020-10-05 20:10 | | A rosszhiszeműség sem zavar. Rosszhiszeműséghez való jog. :) | |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 99. | Vajdics Anikó: nem-akartam | furim: re | 2020-10-05 18:12 | Kedves Furim!
Nem állt szándékomban csúsztatni, se finoman, se nyersen, pláne nem szokásszerűen, de értem, hogy félreérthetőnek találod, amit írtam, ezért korrigálok:
Éppen ezt írtam, amikor P. A. belekeverte Furim nevét egy megjegyzésbe, amely a Törprengések-ről (BAM verséről) szól. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 98. | furim: re | [tulajdonos]: extra | 2020-10-05 17:59 | | Anikó, szokás szerint nagyon finoman csúsztatsz. Belekevered a nevem valamibe, ami egy blöff. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 97. | she-t: little kieg. | [tulajdonos]: extra | 2020-10-05 17:48 | Mellesleg e miatt az apró megjegyzés miatt (he or she is a little shit as everybody else, me and you) nem került be a Pszichodráma-újságba az a cikk, amelyet egy négy napos Clayton-workshopról írtam. Az akkori egyesületi elnök azt mondta, ha ezt kiveszem, jöhet a cikk. Nem vettem ki, azóta sem jelent meg.
A claytonosok külön törzset alkotnak a pszichodramtisták társadalmában. A legtöbben Mavers Ildikó emlőjén nőttek fel, aki a német típusú pszichodrámát képviselte. Én is azon az ágon képződtem, de beleszagoltam Clayton módszerébe is, amely a legközelebb állt az erdeti Morenó-i gyakorlathoz. | |
| 96. | [tulajdonos]: extra | 2020-10-05 17:30 | "Apám mondása volt” – olvastam tegnap egy interjúban–, „hogy nem hordhatsz egyszerre töviskoszorút és babérkoszorút. Nem tudom, ez mennyire igaz, de megnyugtató."
Ha nem bírunk valakivel, alkalmazzunk egy régi jó, bevált módszert: kicsinyítsük le! Ha másként nem megy, készítsünk képmontázst, amelyen az illető nem nagyobb, mint egy eltaposható fülbemászó, egy földre pöckölhető morzsa vagy egy fújjintással arrébb röpíthető pitypanggyerek. Esetleg egy szúnyognál nem nagyobb lopokadó repülő, amint a szúnyoghálónkon fennakad. És ha az illető nem kint van, mert régóta a bögyünkben ücsörög, ne átalljunk benyúlni magunkba egy csipesszel, és haladéktalanul kiszedni onnan mikroméretűre montírozott változatban. Az így készített filmet tegyük fel a You tube-ra és az Instára, hadd lássák minél többen. És mi is nézzük meg újra és újra, amíg a kicsinységekben magunkra nem ismerünk.
Éppen ezt írtam, amikor P. A. és furim beszélgetésében megjelent a Törprengések-re való utalás (BAM verse). Érdekes, én ezt hallom ki a versből javíthatatlanul jóhiszeműen: "Ezzel együtt szeretem őket."
És eszembe jut az ausztrál pszichodráma-mesterem, Max Clayton (evangélikus lelkész) tanítása: amikor valaki protagonista-játékra vállalkozik, méltányolni kell a bátorságát, hangsúlyozni, milyen értékes tettet hajt végre. Egyébként, tudjuk, hogy mindegyik egy kis szarkupac (a little shit), mint bárki más -- tette hozzá. | |
| 95. | [tulajdonos]: ... | 2020-10-05 12:29 | Dzisiaj jest Poniedziałek, piąty z października, 2020 (dwa tysiące dwadzieścia) rok
Szerencsénk volt, hogy Mama még időben meghalt. Az „időben”-t úgy értsd, hogy még a Járvány előtt. Így nevezem mostanában, jelző nélkül, ami nem biztos, hogy jó ötlet, mert ha sok ezer év múlva megtalálnák ezt a bejegyzést, nem lehetne azonosítani, mikor keletkezett. Nem lehetne azt mondani, hogy, aha, a koronavírus-idején, vagyis a 2020-as években írták. Mert a koronavírust így össze lehetne keverni pl. a pókháló-vírussal, ami – tegyük fel – a 2040-es években szedné áldozatait. Ez még nem lenne túl nagy tévedés, de ha, mondjuk, a 2562-es laposvírussal tévesztenék össze, az már több mint fél évezredes melléfogás lenne. Azért szerencse, hogy Mama nem várta meg a globális járványt, mert akkor még nem volt akadálya a kórházi látogatásoknak. Naponta bemehettem hozzá a Jánosba. Volt, hogy megvacsoráztattam és lefektettem a gyerekeket, és csak azután ültem buszra. Alyobi, az unokatestvérem, egyúttal tejtestvérem (micsoda szó!), aki ápolónői szakon végezte az eü. főiskolát, még a legelején megmutatta a mentős bejáratot a lift melett. Az akkor is nyitva volt, amikor a főbejáratot már bezárták. A nővérek nem utáltak ki. Még örültek is, hogy nem nekik kell Mama ágya felett leoltani a Napot – így fogalmaztam egy versben. De úgy látom, kicsit összekevertem a dolgokat. A gyerekeket Mama halála előtt két hónappal már nem kellett altatgatnom, az tíz évvel korábban volt, amikor Mama legelőször került hosszú időre kórházba, és az unokatestvéremmel felváltva látogattuk (ha Alyobi délután ért rá, én reggel mentem be, ha délelőtt ért rá, este mentem be).
Filmrészlet: Arthúr: – Az akaratod engem kíván, de a szíved Lancelot-é.
Guinevere: – Akkor te jártál jobban, mert az akaratom erősebb, mint a szívem.
Olyan fura, amikor férfiak hisztiznek. Magukat erősnek, hatalmasnak gondoló férfiak. Szebben (értőbben) fogalmazva: amikor kiderül, milyen sérülékenyek. Ők is. Mint mindenki. Mintha nem is lenne olyan erős az a páncél. Vagy mintha a réseken át kiszedegethetőek lennének a lágy részek. És ha valakit úgy nevelt az anyja, mint Herzeloyde Parsifalt, hogy ne lásson embert soha (nehogy háborúban essék el, mint az apja), az meg is teszi: kitrancsírozza a bátor lovagok húsát a páncél rácsai alól. Gátlás nélkül, egyre vadabb kíváncsisággal. Tudni akarja, mi van odabent, a védőréteg alatt. De sosem tudja meg. Mert ami a páncél hasadékain át kijön, abból már nem rakható össze többé semmi, ami megmentené őt a belé nevelt, végtelen magánytól. (Ezt még tegnap késő éjjel írtam. Późno w nocy, zamiast spać.)
Akarat lengyelül: będzie.
Sérülékeny: wrażliwy.
Magány: samotność.
Páncél: zbroja.
| |
| 94. | [tulajdonos]: ugyanaz-szebben | 2020-10-04 14:47 | Dzisiaj jest Niedziela, 4 (cztery) października 2020 rok.
Tegnap éjjel, elalvás előtt eszembe jutott A legyek ura. A lakatlan szigeten ragadt fiúcsapat eleve kudarcra ítélt kísérlete arra, hogy a megszokott szabályok és korlátok nélkül önmagukat fegyelmezzék és kormányozzák. A polgári működést felváltó törzsi viszonyok. A karóra tűzött disznófej, amely mágnesként vonzza a legyeket. A szörnyre való hivatkozással agyonvert társak. A harc a tűz birtoklásáért. A folyamat, amelyben a személyes ellentétetek a magasabbrendű értékek elé kerülnek, és a sziget lángolni kezd. És ahogyan végül „megváltásként” megérkezik egy háborúban edződött, tekintélyes csatahajó.
„Kezdetben a fiúk megpróbálnak együttműködni, közösen hozni döntéseket és azokat közösen végrehajtani. Ezek közül a legfontosabb, hogy megtesznek mindent azért, hogy felhívják magukra a külvilág figyelmét. Ehhez pedig a leglényegesebb, hogy tüzet kell rakniuk, amelynek füstje messzire ellátszik, és ezt a tüzet állandóan ébren kell tartani. A szakításra akkor kerül sor, amikor egy „szörny” jelenik meg a szigeten, rettegésben tartva mindenkit. Jack és nagyobb fiúk külön tözset alakítanak.”
2020. október 3.
A róka és a holló meséje dióhéjban: egy húsevő és egy rovarokkal táplálkozó állat veszekszik egy tejterméken, amelyet mind a ketten utálnak. Ezt ma hallottam Uzsalyné Pécsi Rita előadásán. Még egy mondat, amit megjegyeztem: „A kontár kritika olyan híd, amely rövidebb a két part közötti folyómedernél.”
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
