NAPLÓK: EXTITXU-UXTITXE Legutóbbi olvasó: 2024-05-17 13:00 Összes olvasás: 31919296. | [tulajdonos]: ... | 2021-01-28 19:49 | „Mit tanulok a cicától,/ mit tanul a cica tőlem,/ nézünk egymásra merően./ Tükördarabok két világból. (Károlyi Amy)
Az emberek csoportokban összekapaszkodva lógtak le az égig érő fákról, és amikor az egyikük egy-egy láncból a mélybe vetette magát, rántotta magával a többieket is; a láncok felbomlottak, az emberek szétrajzottak a Föld testén, és szívni kezdték a vérét. Látá Isten, hogy ez nem jó. „Hol rontottam el?”, tépelődött. „Hogy voltam képes saját, képemre és hasonlatosságomra parazitákat teremteni? Ezt a fáról való lekerülést sem értem. Nem úgy volt, hogy én űzöm ki őket a Paradicsomból?” „Nana”, emelte fel az ujját egy sarokban Darwin. „Ne velem vitatkozz”, intette le Isten, „engem úgy sem tudsz meggyőzni, ott van Gánóczy, beszélgess el vele a folyamatos teremtés elvéről, köztem és közted ő az evolúciós láncszem”, sóhajtott, és visszatért a tépelődéshez. „Nem bocsátok rájuk özönvizet, lesznek itt áradások nélkülem is, kénköves esőre sem lesz szükség, sem dögvészre, sáskajárásra vagy hasonlókra, akik maguk alatt ássák a sírt, azokra már nem lehet ilyen csip-csup csapásokkal ráijeszteni. De akkor mit csináljak? Küldjem le hozzájuk újra a fiamat? Ez itt az én testem, ezt zabáljátok, ez itt az én vérem, ezt szívjátok? A Földet hagyjátok békén, élősködők! Ideje lenne elkezdeni megírni a harmadik Testamentumot.”
Az ősbizalom csecsemőkorban alakul ki, az anyatejjel szívjuk magunkba, sőt, már anyánk hasában a köldökzsinóron keresztül, majd később a gondoskodás emlőin át. Ha itt valami elromlik, megrendül a világba vetett hit, mondják a pszichológusok. Én már a másik vége felől közelítek a világhoz. Meg fogok halni. Nem holnap, sajnos. De addig nincs más, ebből a világból kell kihozni azt, ami tőlem telik. A többi máncogás. Sápítozás. Értsd: hencegés a halottaknak, hogy élek. Ha nem így látnám, most azonnal kardomba dőlhetnék. Kardom persze nincs, de van egy disznóölő késem, apámtól örököltem. A következő kávém helyett ihatnék arzént . Sósavat. A szavaitok helyett, lét-társaim! Sokáig az volt a narratívám, hogy az életem egy pofonnal kezdődött. Átírtam. Most úgy szól a mese, hogy apám anyám mellett ül a Körös („Körözs”) partján, és megfogja a kezét. Az én életem azzal a kézfogással kezdődött 57 évvel ezelőtt. Vagy még korábban 75 évvel ezelőtt, amikor a Mama megúszta, hogy őt is bevagonírozzák a nagyváradi gettóban. Nagymosás volt aznap a háznál, ahol szolgált, elmaradt a szokásos útja, ami minden szerdán a gettóba vezetett, a kosarában tejföl, vaj, kalács. A „razzia” során hiába magyarázta volna, hogy ő nem zsidó. Megúszta a bombákat is. Papa miatta szökött el a háborúból. Dezertőr volt, és nem bolyongott húsz évig, mint Odüsszeusz. Miért kezdődött volna az én életem azzal a pofonnal, amit anyám az esküvője másnapján a vonaton az apámtól kapott? Egy részegen udvarló férfi miatt.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|