Májusi csend
Rózsám szirmai rejtik el
az alkony utolsó fényeit,
a hang lassan letérdepel,
fűközt a szavak már nem lelik.
Csend jár, zsebében nesz motoz,
egy csillag pillája kéken rebeg,
kacsint a fenyőről egy zöld toboz,
de árnyékot vetnek rá a fellegek.
Hallgatom a csendet, s beszél,
hozzám bújik, lágyan ölel,
hársvirág illatát hozza a szél,
rég voltam a békéhez ily közel.
A csend egy nagy meleg tenyér,
lassan ráhajtom őszülő fejem,
szívemben csak andalog a vér,
talán a halál lehet pont ilyen.
Lélegzet oson, a szív néha üt
csend bennem és mindenütt
körbezár az árny és a fény
ma a világ mindene enyém.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2024-05-16 22:15:10
Utolsó módosítás ideje: 2024-05-16 22:15:10
