Hervadó kokárda



Nagy fekete szárnyát
kitárja az este,
árnyék madárhad ül
nemzeti színekre,
Himnusznak hangjai,
Szózat szavaival
nyugovóra térnek ,
nincs már Nemzeti dal.

Dicsőség fényei,
szabadságnak lángja,
elszunnyad, szendereg
múló nap porába’,
magasztos nagy szavak
üres csenddé válnak,
egymásnak az urak
bőszen gratulálnak.

Ma, kik egyek voltak
holnap kettéválnak,
kapzsiság ül neki,
neki a hazának,
két pofára eszik
a Balaton partot,
mit nekik a nemzet,
sarokba a kardot!

Oda harmincévnyi
csodás nagy ígéret,
nemzeti szalaggal
fojtják meg a népet,
meglopott érzelmek,
ember cserbenhagyva,
ábránd marad-e, a
kokárda szalagja?

Ünneplő magyarság
Árpád vérű nemzet!
Nem akarunk hazát,
igazabbat, szebbet?
Vagy elég mit adnak
az új ispánjaink?
Ránk omlik az ország,
elhagynak fiaink!







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2024-03-18 21:21:38
Utolsó módosítás ideje: 2024-03-18 21:21:38