Fotogén

Egyszerre megmozdulnak a díszletek,
maszatos hófelhők málló tapétái mögül
felsejlenek a délutáni derű rítusai,
most tizenhatmillió színt jelenít meg
a meglesett ünnep,
az ébredő figyelem keresőjében
cinkos összekacsintás késleltetett képei,
a mohó zoom előtt egyre nyíltabb szem
szarkalábos sarkában
vágyaim autófókusza bekeretezi
az együvé tartozás élesen csillogó igazgyöngyét,
itt a pillanat, kattintásnyi rés az időn,
végtelenre állítom az önkioldót,
talán belépek a háttér elé





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.