Reggel

Véreres csöndben hasad a hajnal,
a Nap küzd és segítségért kiált
borzong ágyában a vesztes
azt álmodja mit tegnap se csinált.

Neonfényből sejlik föl az ég,
a reggel párából terít elénk vásznat,
görcsös, vén vállát nyújtóztatja az idő,
a madarak éberek, az emberek tunyábbak.

Dízelfüst-szájszaggal ébred a város,
te az ablakban hajadból fésülöd a kócot,
én lőporos hordót gördítek a világ alá,
és igyekszem meggyújtani a kanócot.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.