NAPLÓK: weinberger Legutóbbi olvasó: 2024-04-29 07:01 Összes olvasás: 150285| 1285. | [tulajdonos]: merítés | 2018-07-01 15:56 | Megint leeresztettem a merítőhálómat saját naplóm zavaros vizeinek mélyére, és lám, mit hozott a felszínre:
"Lehet, hogy megfejtettem - minden esetre teszek egy kísérletet. Számomra egyértelmű, hogy miért kerültek a hatalom célkeresztjébe a civil mozgalmak. Az ok nem politikai, nem gazdasági - sokkal inkább egészségügyi és talán etimológiai. Egy veszélyes járvány továbbterjedésének megelőzéséről van szó, alkalmas profilaktikus módszerekkel és eszközökkel. Mivel a fenyegetett alanyok, a pártpolitikusok veleszületett immunitásának meglétét vagy hiányát felderítő vizsgálat hosszadalmas és költséges lenne, marad a járvány terjesztőinek teljes kirekesztése és karanténba zárása.
Ja igen, a civilek terjesztette veszedelmes járvány neve: civilizáció."
| |
| 1284. | [tulajdonos]: számláló | 2018-07-01 11:47 | | A látszólagos csend és közöny ellenére, ezt a naplót az elmúlt nem egészen 48 óra alatt több mint 250 alkalommal nyitották meg (magam kb. tízszer), a nem egészen 24 órával ezelőtt feltöltött legutóbbi versemet pedig eddig több mint 75 alkalommal (magam kb. ötször). Ezen a helyen is köszönöm a kedves hozzászólóknak az érdeklődésüket. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1283. | weinberger: persze | Vezsenyi Ildikó: bátorság | 2018-06-29 19:06 | | Kedves Ildikó, sőt: a meglátás alapvetően helytálló. A visszakérdezés elmaradását indokolhatja egyfajta félelem, tartózkodás, de akár a vélt (feltételezett) szekértelem elismerése is. A bírálótól jövő kinyilatkoztatás viszont szerintem akkor válik hiteles véleménnyé, ha konkrét indoklással van alátámasztva. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1282. | Vezsenyi Ildikó: bátorság | 2018-06-29 18:34 | Kedves Weinberger!
A Brigittának adott válaszából, azért látom, hogy nem írtam akkora bődületes hülyeséget. :-)
Mert, szerintem, a félelem a legfőbb visszatartó ereje a szabad vélemény nyilvánításnak.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1281. | Brigi: sokszínű | weinberger: színspektrum | 2018-06-29 18:14 | Meglehet, én azonban nem bocsátkozom találgatásokba, ki miért vagy miért nem kérdez.
Látom, tapasztalom, hogy akadnak megválaszolatlan kérdések alkotói és véleményezői oldalról egyaránt, és látom, tapasztalom, hogy a tehetséggondozás sem jelenti feltétlenül azt, amit például a pedagógiában jelent. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1280. | weinberger: színspektrum | Brigi: zöld | 2018-06-29 17:54 | Kedves Brigi, számos megszívlelendő árnyalattal igyekezett tompítani az élénklilának látott világomat. Nézzük sorra.
Valóban érezhető egy rímelő sor alkalmazása kényszerűnek, mesterkéltnek, formai kompromisszumnak, ahogyan értően fel is sorolta; sérül(het) a logika, a gördülékenység, megtörhet a szöveg íve; de ha így van, az szerintem azonnal le is lepleződik.
Ami a többit illeti, attól tartok, a hasonló "bajuszos" megfogalmazások legtöbbször valóban csak lógnak a levegőben, a többségükről állítom, hogy az alkotó legfeljebb csak találgat, a visszakérdezést pedig két okból is elmulasztja: nem szeretne "műveletlennek" tűnni, és megtapasztalta, hogy viszontválaszra ritkán számíthat. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1279. | weinberger: lóg | Vezsenyi Ildikó: végre | 2018-06-29 17:44 | | Kedves Ildikó, azt hiszem, ez egyrészt nem bátorság kérdése, hiszen ugyan mit veszíthetek? Másrészt tévedhetek is, előfordulhat, hogy a dolog árnyaltabb, amint arra Brigi a maga reagálásában igyekezett is rámutatni, megszívlelendő módon. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1278. | Brigi: zöld | [tulajdonos]: lila | 2018-06-29 17:30 | Kedves Miklós!
Szerintem se nem lesújtó, se nem lenéző, sokkal inkább kifejező a rímkényszer, pontosabban a rím kényszerítette tartalom kifejezés. Természetesen ez akkor érezhető így, ha valaki nem a „kényszer”, „kényszerbetegség” stb. erősen negatív érzetű kifejezésekből igyekszik értelmezni.
Arról van szó, hogy egy kötött, rímes szövegben olykor a hívórím olyan erősen dolgozik a verselőben, hogy a mellé megjelenő válaszrímhez keresi a szavakat az agy. Ebben az esetben bizony sokszor előfordul, hogy sérül a szövegkohézió, zavarba jön a kép, vagy logikai bukfencet vet a szövegtartalom. A nyelvi hagyományok erőteljes felrúgásáról szót sem ejtve.
Lehet persze „szakmainak hangzó lila halandzsaként” tekinteni bármely, az írásokra vonatkoztatott szóra, ám ha ezáltal az alkotó megérti, miről beszél, aki leírja a véleményét, akár lila, akár sárga, inkább haladna.
Olvasok irodalomelméleti szakmai kifejezésekkel megtűzdelt értékeléseket, és borítékolom, nem mindnyájunknak okozna örömet az ilyen irodalmi fejtegetések, értekezések böngészése.
Úgy gondolom, nem feltétlenül a felsorolt kifejezésekkel lehet baj, (és kell a szövegkörnyezet melléjük), hanem az okoz általában értetlenséget, ha egy állítás önmagában, így akár alaptalanul csak lóg.
Nyilvánvalóan jobb megoldás az, ha figyelembe vesszük, kinek írjuk azt a véleményt. Van, akivel félszavakból is és akad, akivel novellányi terjedelemben sem. Értjük egymást. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1277. | Vezsenyi Ildikó: végre | 2018-06-29 17:20 | Végre, valaki, mer erről beszélni, kedves Weinberger!
Nekem a rigmus pejoratív értelmű használata a kedvencem!
| |
| 1276. | [tulajdonos]: lila | 2018-06-29 16:59 | Több itteni bejegyzésemben is negatív szövegkörnyezetben fogalmaztam meg a „szakmainak hangzó lila halandzsa” szóösszetételt. Gondolom, hitelesebb lenne a dolog, ha konkrét példákon mutatnám be, mire gondolok. Részben emlékezetből idézek fel néhányat, részben az elmúlt 24 órából származó valós bíráló szövegekből emeltem át őket ide. Arról nincs tudomásom, hogy egyéb virtuális vagy nyomtatott kritikákban megjelennek-e az alant idézettek: eléggé el nem ítélhető módon nem gyakran látogatok ilyesmiket. De lássunk akkor néhány példát, a saját szövegkörnyezetük nélkül:
- versszövet;
- a vers (nem) működik;
- a szöveg artisztikus;
- a nyelv képisége túlhajtott;
- széttartó vers;
- az áldozatperspektíva túlhangsúlyozott;
- tét nélküli a szöveg;
- a felsorolások […] zárványokba rendeződnek
Külön szólok a gyakran megjelenő, lesújtó és lenéző „rímkényszer” kifejezésről. Ismereteim szerint a verssorok végén, de akár a sorokon belül is ismétlődő, különféle struktúrákba rendezhető rímek a szöveg ritmusának elemeit képezik. Egy adott rímstruktúrának a szövegben való első előfordulását követően az olvasó, ha ösztönösen is, de várja az ismételt megjelenését, és amikor ez megtörténik, kifejezetten pozitív „aha” élményt okoz, amelynek akár fiziológiai hatása is lehet.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
